Utakésútkereszteződések
menüEnglish
Részletek az Emlék a természet vadságának című sorozatból

Részletek az Emlék a természet vadságának című sorozatból

2022-től folyamatban
digitális felvétel; archív pigmenttintás nyomat

Sokan talán elgondolkodnak azon, miért jó egy elhunyt állat preparálása, miért fontos megtartani az emlékét. Az elhunyt állatok preparálása lehetővé teszi az emberek számára, hogy megőrizzék és megemlékezzenek azokról az állatokról, amelyek fontosak voltak számukra. Az állatpreparátorok munkája révén az állatok egyfajta öröklétet kapnak, és az emberek számára lehetőséget nyújtanak arra, hogy közelebb kerüljenek a természethez, megismerjék annak sokféleségét és értékeit.
Az urbánus lét szinte teljesen kiszorította a természetet: nincsenek körülöttünk vadállatok, ismeretlen sötét erdők, de még zöldfelületet is alig találni. Ezen a folyamaton sokan, sok évszázadon keresztül dolgoztak, és lassan már a vége is derengeni látszik. Viszont, ha ennyi energiát fektettünk a természet vadságának kiiktatásába, vajon miért vágyakozunk el városainkból a természetbe, még akkor is, ha ezt csak biztonságos, táblákkal jelölt túraösvényeken tehetjük meg? Miért hozzuk be apró lakásainkba az erdőben található növényeket cserépbe ültetve? Miért tartunk ugyanitt állatokat, akiknek nem is olyan távoli ősei még az életünkre törtek?
Városaink, amelyeket vasbetonból építünk, hasonlatosak az erdeinkhez. A természettel ellentétben ezeket a területeket éjszaka is kivilágítva tartjuk – talán pont a bennünk élő ösztönlénytől tartva…
Vannak, akik odavannak az új trendért: képzőművészeti múzeumok, magánemberek, éttermek, tetoválószalonok egyaránt komoly pénzeket adnak érte. A preparátumkészítés a múlt század második felében vált önálló, új szakmává, szakterületté. A megnövekedett követelményeknek – az alapvető készségeken, képességeken és kézügyességen túl – ma már csak széleskörű természettudományos műveltség (kellő állattani, állatrendszertani és anatómiai ismeretek), a háttéripar ismerete, különleges művészi érzék és nem utolsósorban őszinte állatszeretet birtokában lehet eleget tenni. Ők azt mondják, a munkájukkal senkinek nem okoznak fájdalmat – inkább új, magasabbrendű életet adnak az amúgy is elhullott állatok maradványainak.

60 × 40 cm / kép

Urbán Ádám

(1976, Budapest)

Balogh Rudolf-díjas fotográfus. Divat-, portré- és reklámfotókat készít különböző ügynökségek számára, újabban dokumentarista fotósorozatok felé fordult, emellett továbbra is foglalkozik reklámfotózással. Egyéb elismerések mellett számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, több egyéni kiállításon és szakmai publikációban mutatta be műveit. Tagja az MFSZ-nek, valamint a RANDOM és a Pictorial Collective művészeti szervezeteknek. Fotós hitvallása szerint az egyszerű és közérthető, ám önálló gondolatokat kifejező, valódi tartalmak híve. Ezek megjelenítése érdekében meglévő minták követése helyett eredetiségre törekszik, vagyis szívesen kockáztat. Mindez együtt jelenti számára a fényképezést, ez a fajta sajátos képírás számára az öröm és a sokszínűség szinonimája.

MMAMImpresszum
bezárás