Részlet a Me, Myself and AI című sorozatból (1) | Old Masters, New Tricks

2022–2026

saját tanított rendszer diffúziós modellen keresztül; arc-transzfer szkript; utómunka: Photoshop; felnagyítás: Topaz Gigapixel; archív pigmenttintás nyomat
40 × 55 cm

Ebben a sorozatban Szauder teljes díszben jelenik meg: nem csupán mint AI-művész, hanem mint előadó, megszemélyesítő és konceptuális ellenpont. A Me, Myself, and AI egy önarcképsorozat, amely hátborzongató hűséggel értelmezi újra a klasszikus festészet ikonikus műveit azzal az apró, de lényeges különbséggel, hogy a púderes parókák és az ecsetvonásszerű glóriák alatt mindenhol Szauder arca bukkan fel. A sorozat egyértelműen precíz és humorral átszőtt tisztelgés a művészettörténet kánonja előtt, melyet olyan AI-eszközökkel valósított meg, amelyek az olajfesték, a lazúr és a vászon anyagszerűségét igyekeznek utánozni. De ez nem digitális cosplay. Ezek a portrék játékosak, önreflexívek, és teli vannak művészettörténeti belső poénokkal. (...) Egy olyan világban, amelyet elárasztanak a stílustranszfer-promptok és a közösségi médiás filterek, ez a sorozat egyszerre tűnik technikailag élesnek és konceptuálisan gazdagnak. Szauder nem pusztán imitációra használja az AI-t: párbeszédet kezdeményez vele a múlt festőivel, önmagával és mindazokkal, akik hajlandók figyelmesen nézni. (Scott Minneman szövege a Glitches & Glory. The Digitally Rewired Art of David Szauder című könyvből, 2023–2025)

fotó:Szauder Dávid