Részlet az Utolsó lépések című sorozatból | London - Surbiton Station állomás, Surbiton – Berrylands (King Charles Road sarok)

2022–2023

digitális felvétel; digitális nyomat
60 × 50 cm / kép

…Hiszed, vagy sem, úgy, volt ahogy elmesélem. Álltunk a londoni reptéren, hogy akkor most itt „kell” élnünk. Én és 16 esztendős lányom 2007-ben ügynökségen keresztül angol családokhoz kerültünk mint babysitterek. Nem volt más választásunk. Segítségünk nem volt. Devizahitelem havi részlete a magasba szökött, oktatói állásom elvesztettem… Nos. Elkezdődött szürreális kafkai létem Londonban.
Tudod, húsz éves voltam, mikor először Angliába vágytam. De sosem sikerült addig. Ekkor is csak a kényszer vitt rá. Milyen más! (Harmadik diplomámat igyekeztem teljesíteni, hogy taníthassak egyetemen és vezethessem tovább a jól prosperáló alkotóházamat.) Napi 12-13 órákat dolgoztam több családnál, ötvenen túl. Minden munkát elvállaltam. Mivel angoltudásom csekély volt, így nem sok lehetőségem akadt. Az átváltozás nem ment könnyen. Identitászavarom, disszonancia és furcsa, különös álmok kísértek…
Hogy, hogy nem, egyszer csak letelt.
Most megfogalmazódtak bennem a múlt érzései az utóbbi esztendőkben készült alkotásaim által. Úgy gondoltam, meg kell komponálnom ezt is. Az idő képpé varázsolódott. Sosem tudtam elvonatkoztatni magam az élt létemtől a fotóművészeti tevékenységemben. Alkotásom öröm, szomorúság, beteljesedés…
Nyilas Ilona, 2026

fotó:Nyilas Ilona