
2024
MI-generált kép, SX 70 B&W polaroid technika
25 × 25 cm
Munkám szorosan kapcsolódik a Közterek című korábbi sorozatomhoz, amely a különböző nyilvános városi terekben megjelenő szobrok társadalmi identitást alakító és közízlést formáló jelenségével foglalkozik. Hogyan jelenik meg a köztereken az emberi test, milyen szerepekben, milyen szépségideálnak, társadalmi elvárásoknak megfelelve látjuk ezeket az alakokat? Miképpen hathat ez a felnövekvő generációkra, hogyan befolyásolhatja a gondolkodásukat? Eljátszottam a gondolattal: hogyan alakulna a társadalmi és egyéb identitásunk, ha jártunkban-keltünkben legalább annyi Hugonnai Vilmát, Zirzen Jankát, Rosa Parks-ot, Marie Curie-t látnánk nap mint nap, mint Petőfit, Kossuthot, Adyt? Ha nem csak a női test szépségeiben gyönyörködnénk, hanem az emberiség másik felének – a férfiaknak – ideálisan ábrázolt megjelenésében is? Az MI segítségével olyan, köztereket ábrázoló képeket készítettem, ahol más is megjelenik, mint az elmúlt 100-150 év meghatározó szobrászati témái. Ezeket az MI-generált, digitális, monitoron megjelenő képeket analóg fotográfiai technikával lefényképeztem. A polaroid technika által egy kézzelfogható, (ál)valóságossá tett vízió jött létre.
fotó:Kolozsi Bea
1999-ben végzett a MOME Vizuális kommunikáció tanszékén fotográfia szakon, majd ugyanott a Tanárképző tanszéken vizuális és környezetkultúra tanár szakon. 2000 óta tanít különböző típusú művészeti oktatási intézményekben művészeti tantárgyakat, fotótörténetet, dokumentarista fotográfiát. 2012-től az MFSZ, 2013-tól a RANDOM kortárs fotográfusok egyesületének tagja. 1998 óta állít ki itthon és külföldön (Csehország, Németország, Franciaország, Olaszország). Fontosabb egyéni kiállításai: Darmstadt (1998), Budapest (1999, 2001, 2014, 2020,2021). Jelenleg szabadúszó alkotó fotográfus, művésztanár.